Arabesque

pnxntdd: egy igazi Braun, ami soha nem áll meg, mégsem halad

Mon, 18 Mar 2013 22:34:16 +0100

egy igazi Braun, ami soha nem áll meg, mégsem halad

Leopold meg csak

Fri, 26 Oct 2012 23:06:00 +0200

Fénylett a járdasziget, kis tócsákban gyűjtötte a kocsmák fényeit a görbe utca, az önfeledten kilopódzó nevetéseket, a színház felé siető cipők kopogását, a fáradt hazafelé csosszanást, a pénteki megkönnyebbült sóhajokat, áttetsző, rejtőzködő vidám patakká duzzasztotta mind az este, az ülés csapzottan, novemberi esőtől kedve szegetten várakozott, mint akkurátusan trimmelt törpeuszkár lilára dauerolt hajú, vaskos derekú gazdáját. Letöröltem.

Aztán ráültem és elindultunk együtt, végig a karácsonyi égők előtti utolsó csönd-láncaival díszített Andrássyn, egy bunkó terepjáró kanyarodott elénk, német rendszámmal. Német rendszámmal bicikliútra sorolsz? Futott át az előítéletes gondolat, kivándoroltál, loptad, behozattad, nem fizetsz súlyadót, pláne török vagy, lenézel, mikor mondom, hogy vegetáriánus vagyok, nem eszem húst. Nem, marhát sem. Fintorogsz, pedig a falafeled száraz, a baklavád pedig megpuhult a mézszószban, nem figyelsz te semmire oda, a sárga úton csak keresők járnak, akik mindig úton vannak, azok. Átutazók.

Aztán elengedtem a kormányt. Na nem azonnal, először csak kevesebb súlyt engedtem a tenyeremre. Észrevétlen megkönnyebbülés, ha kívülről nézed, föl sem tűnne. Balról előz egy harmincforma fiú, bariton harang-hangon köszön, hátramosolyog, mintha tudná, hogy mindjárt átíródik minden. Halkul az eső is, megpuhulnak a fények, kérdés nélkül engednek a lámpák tovább, zölden hullámzik körülöttünk minden.

Aztán elengedem a kormányt. Na nem teljesen, csak már nincs súly a tenyéren, alig észrevehetően egyenesedik ki a derék, jobb ez így a keresztcsontnak, a csukló ízületének, a tenyér húsos dombjainak. Végigsimít az újdonság, a hátizsákosan, jól nevelten előttem kerekező hátrakacsint, mintha most léptünk volna ki együtt a gimnázium pergő festékű ajtaján, ahol mindenki az asztalon állt. Lassítunk. Megáll. Megállok. Jobbról rendőrautó kerül, az imént terápiás céllal kortyolt rozéfröccs minden kis buborékja megáll az erekben, aztán továbbtáncol. Alig érezhető, de figyelmen kívül nem hagyható normaóvó polka az agyban.

Aztán bal-, majd jobbkanyar. Elengedem a kormányt. Nem egészen persze, csak már nem fogom egyáltalán, tenyeremben érzem a bandázs műbőrpárnáit. Kiszámolom, minden maradvány fizikaélményt összegereblyézve, hogy a sebesség és a tömeg, ha szorzom, a lendület. Az a lényeg, hogy a lendület ne törjön meg. Mert az egyszerre törik.

Egyenesbe jutok. Aztán elengedem a kormányt és nem értem, miért nem szerettem végül soha A Pál utcai fiúkat. Nevetésre csiklandoz a szabadság. Jobbra a merev Fehérház, balra a Duna, egyedül vagyok. Tenyeremet a combomra csúsztatom, átforrósítja a bőrt a súrlódás. A testek között fellépő fékező erő.

Aztán egy pillanatra ismét belekapaszkodom, de nem esik jól. Egyenes háttal, szinte hanyatt dőlve fekszem, tekerek. Selymes szél tapad az arcomhoz. Kövér vagyok, villan be a gondolat, az önfékezés, mint mindig, tényleg boldog vagyok, konstatálom, veszem jegyzékbe magam. Elkeseredek halványszürkén, nem tehet mást az eső, nyűgösen elered.

Aztán szakadó esőben, kormány nélkül tekerek, mint a vásott gyerek, és lassan hazaérek majd. Veled vagy velem.

Ez egy júniusi darab föld, egy június végi nap, az útkeresésé,...

Sat, 08 Sep 2012 22:41:00 +0200

Ez egy júniusi darab föld, egy június végi nap, az útkeresésé, mintha nem minden nap ilyen volna. Mindegy, hogy a hetedik kerületben, a tenger elsózott fenekén vagy Pamplona forró kövein, tömény keringés ez itt kérdések és válaszok között. Mi másért indulnál Caminóra? Órákon keresztül bolyongsz, hogy rátalálj arra a sárga nyílra, ami jelzi, hagyja magát elkezdeni végre. Az utak kényes, sértődős, nyavalygós jószágok. Döntenek helyetted is, feltörik vízhólyagosra a talpad, a nagylábujjad, meg a kicsit is. Vidáman bújik el a kagyló a homlokzatok mögé, összekacsint a nyíllal, most tényleg szórakoztok velünk? Tényleg.

Három éve, június 24-én indult az út egy óceánig, kívülről bárhol megtörténhetett volna, de belülről egyértelmű, hogy mekkora tévedés ez a bárhol megtörténés, mert minden csak ott történhet. Tudja ezt minden pilgrim, és nem tudják a sosem volt pilgrimek.

Aznap minden hajléktalant vándornak néztem, aztán fordítva, majd huszonöt nappal később ledobtam saját hajléktalanságom, hogy tisztába öltözve belegyalogoljak a végtelen vízbe, aminél nem hiányozhat semmi jobban.

senkiföldik

Tue, 07 Aug 2012 23:46:00 +0200

A senkiföldje a hely, ahol gránátalmaszíved kis vörös gubócskái kiszáradnak. A senkiföldje az a hely, ahol a megszakadt tüdőpartok közötti kiszáradt mederben csücsül a semmid. A senkiföldje olyan némaságot üvölt, hogy belesüketülsz. A senki időtlen földjén kaktuszok a rózsatüskék, az édes sótlan és nyammogós a sós, kevés a ti és unott a te, sietős a maradás és nyugtalan a pihenés. A senkiföldjén nemtelen az igen és helytelen a nem. A senkiföldjén kattan a levegőbilincs, leszegez a szárnyalás. A nemvolt és nemlesz földjén vagy őszintén mezítlen senki. Bőrtalpú, röcögős hangú, kásás agyú kontúrtest. Mostan színes tintákról álmodom. Itt, a senkikföldjén.

Hát, André Rieu.

Sat, 26 May 2012 19:39:11 +0200

Hát, André Rieu.

elképesztő pnxntdd: (Taken with picplz at CBA Murányi in...

Sat, 26 May 2012 19:38:29 +0200

elképesztő

pnxntdd:

(Taken with picplz at CBA Murányi in Budapest, Hungary.)

Egy kis astanga, reggelre. Minden reggelre.

Mon, 21 May 2012 19:03:07 +0200

Egy kis astanga, reggelre. Minden reggelre.

"Ott állsz a Vihar Dobbanatlan Szívében. Állsz. Állsz és mozgatsz."

Sat, 12 May 2012 08:27:00 +0200

“Ott állsz a Vihar
Dobbanatlan Szívében.
Állsz. Állsz és mozgatsz.”

- Fodor Ákos, Ott

Vasárnapszerű, fejfájós, légnyomásbesüvítős szombat reggel,...

Sat, 12 May 2012 08:18:00 +0200

Vasárnapszerű, fejfájós, légnyomásbesüvítős szombat reggel, mikor apró kis karcolatokban repedne a főtt tojás héja, mikor a virágzó bodza illata kicsiklandozna a paplan alól, mikor a reggeli nap röntgenfényében izzanának a világítózöld levélerek. Mikor minden oldás kötés, és minden kötés eloldódik a rizstejes kávé olajos tükrében. Na.

Zeffirelli, álarc, menekülés, finomság. Brokátba öltözött...

Sat, 28 Apr 2012 07:58:34 +0200

Zeffirelli, álarc, menekülés, finomság. Brokátba öltözött húsvérség.

slightly

Thu, 26 Apr 2012 23:04:04 +0200

slightly

teríteni, nevetni, nyuszni

Sun, 08 Apr 2012 08:01:32 +0200

teríteni, nevetni, nyuszni

Végre itt a második album. Vártam.

Fri, 09 Mar 2012 18:07:28 +0100

Végre itt a második album. Vártam.

Ezt gyakoroltam, szolid állraeséssel egybekötve. Majúrászana,...

Sun, 04 Mar 2012 20:53:12 +0100

Ezt gyakoroltam, szolid állraeséssel egybekötve. Majúrászana, azaz pávaállás. Ahogy a páva megöli és megemészti a kígyókat, úgy ez is…felébreszti az emésztés tüzét, a leghalálosabb mérget is közömbösíti a gyakorlója, mondják az archaikus szövegek…

Azt is mondják, hogy nőknek nehezebb, mert más felépítésű a felsőtestük, úgyhogy tegyenek párnát a fejük alá. De azt a következő oldalon mondják…

Melting men…in Berlin

Tue, 28 Feb 2012 14:04:43 +0100

Melting men…in Berlin

A tökéletes Tilda.

Thu, 23 Feb 2012 19:18:40 +0100

A tökéletes Tilda.

She pours a daydream in a cupA spoon of sugar sweetens up

Wed, 22 Feb 2012 17:26:37 +0100

She pours a daydream in a cup
A spoon of sugar sweetens up

pnxntdd: barenpungerhaben: heymorrison: Rettentoen cuki...

Tue, 21 Feb 2012 15:30:09 +0100

pnxntdd:

barenpungerhaben:

heymorrison:

Rettentoen cuki dolgot lattam ma a gettoban.

héló, a rákóczi körút még nem a getto:))

keményen koppan a szó. de.

mit egy falat kenyér…úgy kell ez a bolt, nekünk, 35ös lábúaknak :)

pnxntdd: anna!!! :)))))))))))))))) a tökéletes...

Mon, 20 Feb 2012 18:40:48 +0100

pnxntdd:

anna!!!

:)))))))))))))))) a tökéletes mozdulat….

Pnxntddnek az utóbbit. Az elsőt reggel gyakoroltam…és még...

Sat, 18 Feb 2012 13:58:29 +0100

Pnxntddnek az utóbbit. Az elsőt reggel gyakoroltam…és még egy ideig fogom is…